Személyiségvédelem és grafológia

Interjú Dr. Perlaki György ügyvéddel, a Budapesti Ügyvédi Kamara Titkárával

(E témában 1997-ben, a Nemzetközi Grafológiai Szemle II. évf. 3. számában jelent meg az első cikk, amely teljes terjedelmében olvasható:)

Az Európai Grafológusok Szakmai Etikai Kódexének 11. pontja alapján minden grafológusnak a saját országában érvényben lévő személyiségvédelmet érintő jogszabályok figyelembevételével kell dolgoznia. Melyek ezek a paragrafusok konkrétan?

 

A személyiségi jogok védelmét általános szinten az Alkotmány fogalmazza meg. A személyiségvédelem konkrét területe a polgári jog és a büntetőjog. A polgári jog személyiségvédelmét a Ptk. VII. fejezete szabályozza. Konkrétan a 75. §-tól a 87. §-ig. A személyiségi jogot a polgári joghoz tartozó más – önállósult – jogágak is szabályozzák, így a szerzői jog, valamint az iparjog védelem.

 

A grafológus a munkája során megbízást kap magánszemélyektől vagy hivatalos szervektől. Mire kell ügyelnie a személyiségjogokat érintően?

 

Külön kell választanunk azt az esetet, amikor élő és külön azt, amikor halott személy kézírását elemzi a grafológus. A felkérések egyik lényeges pontja, hogy hogyan jut el a grafológushoz az írásminta. A legegyszerűbb az az eset, amikor magától a kézírás tulajdonosától kapja a megrendelést a szakember. A felkérés magában hordozza a teljes körű hozzájárulást, ugyanis írásban vagy szóban egy szerződés jön létre kettejük között. A szerződés tartalmát a felek szabadon határozzák meg a szerződéses szabadság elve alapján. Előfordulhat azonban az, hogy az írás tulajdonosa önmagáról csak speciális, szűkebb körű információkra kíváncsi, s a grafológus megbízása is erre terjed ki. Ez esetben bármit is lát az írással kapcsolatban a szakember, a megbízáson túli információkat nem tárhatja fel: megszorítóan kell értelmezni a megbízást.

 

Feltehetően komplikáltabb a helyzet, ha a megbízó nem a saját kézírását adja át.

 

Valóban. Ha a közeli hozzátartozók írását szeretné elemeztetni valaki, akkor a grafológusnak először a tulajdonos beleegyező nyilatkozatát kell elkérnie. Amennyiben ez megvan, akkor szintén egyszerű a dolog.

 

Célszerű szétválasztani azonban, hogy a hozzátartozó cselekvőképes vagy cselekvőképtelen. /A polgári jog szerint cselekvőképtelen a kiskorú, valamint az a nagykorú, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt állandó jelleggel teljesen hiányzik./ A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata érvénytelen. Nevében a törvényes képviselője járhat el.

 

Egészen konkrétan tehát a szülő mindenféle beleegyező nyilatkozat nélkül kérheti az elemzést gyermeke kézírásáról, amíg az a 18. évét be nem töltötte?

 

Nem egész pontosan. A gyermek ugyanis 14 éves koráig kiskorú. 14 és 18 éves kora között korlátozottan cselekvőképes. Lényegében azonban a 18. életévét be nem töltött személyeknél a törvényes képviselőként eljáró édesapa vagy édesanya, illetve a törvényes képviseletet ellátó más személy kérheti a gyermek kézírásának elemzését. Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes felnőtt esetében a gondnoktól lehet hozzájárulást kérni.

 

Mi vonatkozik arra az esetre, ha saját házastársa kézírásának az elemzését kéri valaki?

 

Elvileg a kézírás tulajdonosának a beleegyezését kell kérni akkor is, ha férjről vagy feleségről van szó. Érdemes először tisztázni a helyzetet: házastársak-e vagy sem, s ha házastársak, nincsenek-e válófélben. A legtisztább, ha a házastárs beleegyező nyilatkozatot ad a kézírás elemzéséhez. Ha ez nincs meg, óvatosságra intem a grafológust, ugyanis személyiségi jogokat sért, ha a nyilatkozat hiányában fog munkához. Előfordulhat a kapcsolat megromlása, vagy netán a válófélben lévőknél különösen elszabadulhatnak az indulatok, s akkor a grafológusnak vállalnia kell a jogi következményeket. Beláthatatlan az, hogy a házastárs hogyan él vissza a grafológustól kapott információkkal, s ez elindíthatja a lavinát.

 

Nézzük a másik szituációt, amikor a kézírás tulajdonosa már nem él.

 

Abban az esetben ha nem élő személy írásáról van szó, lényeges a halál időpontja. Ha a közelmúltban halt meg, akkor a hozzátartozó, a jogutód rendelkezik az írás sorsát illetően, tehát az ő nyilatkozata szükséges.

 

Fontos az is, hogy a meghalt személy csak egyszerű magánszemély, vagy valamilyen más módon védettséget élvez (művészek, közéleti személyiségek esetében egy levél, egy kézirat szellemi alkotásnak minősülhet). Más a helyzet ha publikált kézírásról van szó, amikor is a grafológus nyilatkozat nélkül elemezheti. Ha nem publikált, de szellemi alkotásnak minősülő kéziratról van szó (pl. Weöres Sándor verseinek kézirata) akkor 50 éves jogvédelmet élvez.

 

Itt kell közbevetnem és rögzítenem, hogy a közérdek megelőzi a magánérdeket. Abban az esetben tehát, ha büntető eljárás folyik, és az eljárás keretében kérik fel a grafológust elemzésre, úgy a hozzátartozók beleegyező nyilatkozatát nem kell kérni.

 

Gyakori, hogy cégektől kap megbízást a grafológus. Mi a jogi helyzet ebben az esetben?

 

Itt egy hármas jogviszony áll fenn: az írás tulajdonosa, a cég és a grafológus között. A grafológus közvetlenül nem áll kapcsolatban az írást készítő személlyel. A jog ebben az esetben sem menti fel a grafológust attól, hogy tisztázza a tulajdonos hozzájárulását az elemzéshez. A grafológus nem tudhatja, hogy a cégnek milyen módon került birtokába az írás. A személyiségi jogok kijátszására ad lehetőséget, ha a cég az írás tulajdonosának hozzájárulása nélkül kér információkat. Ebben az esetben a cég és a grafológus közösen felelnek.

 

Akár szóbeli, akár írásbeli szerződés formájában, mindenképpen tisztáznia kell a cégnek az írás tulajdonosával, hogy mi fog történni a kézírásával. Tehát az illető tudomására kell hozni, hogy az írását szakértő vizsgálja meg, amelynek alapján szakvélemény készül róla. S tudnia kell azt is, hogy a szakvélemény alapján dönthetnek a pályázat elfogadásáról vagy elutasításáról. Elvileg a kézírás tulajdonosának meg kell mutatni a róla készült elemzést, de születhet olyan szerződés is kettejük között, amelynek alapján a kézírás tulajdonosa lemond erről a jogáról. Ahogy említettem, a Ptk. a szerződési szabadság elvét követi, tehát mindig a konkrét helyzet, illetőleg a szerződő felek akarata dönti el a szerződés tartalmát.

 

Vegyünk egy olyan esetet, amikor úgy szól a szerződés, hogy a cég a kézírásról készült szakvéleményt köteles átadni a tulajdonosnak. Egy elutasított pályázat esetén előfordulhat, hogy kudarcáért a grafológust hibáztatja a jelölt, s esetleg jogi útra tereli az ügyet jóvátételt követelve. Ha a cég a szakértői vélemény kiadására kötelezte el magát, akkor a grafológus a felelős, a kártérítés kérdése ennél a jogviszonynál felmerülhet.

 

Rendkívül bonyolult kérdés azonban a grafológus megállapításainak a kontrollálása, mivel bizonyos személyiségvonások semmiféle módszerrel nem mérhetők, nem ellenőrizhetők. A grafológus tükröt tart a vizsgált személy elé, megtudhat olyan titkot, amit maga az illető sem tudatosított még. Ha a kliens nem fogadja el a megállapításokat, akkor egy másik területre viszi át az ügyet.

 

Úgyis fogalmazhatom, hogy a grafológia egy olyan tudomány, amelyet másik tudomány nem tud felülvizsgálni. A személyiségen kívüli megállapításokat lehet ellenőrizni, pl. betegség kérdésében az orvos hiteles diagnózist adhat. Az intelligencia számszerűsített vizsgálatát elvégezheti a pszichológus, de pl. a lelkiismeretesség fokáról senki sem tud objektíven nyilatkozni. Véleményem szerint ezért nem felel a grafológus, de természetesen a legjobb tudása szerint és építően kell az elemzést elkészíteni. Semmiképpen sem szerencsések az ex katedra kijelentések, a bajok legtöbbször ebből fakadnak.

 

A cég és a grafológus viszonyában nagyon lényeges az, hogy milyen megbízást ad a cég, milyen jellemvonások feltárását kéri az elemzés kapcsán. Amennyiben a grafológus túlterjeszkedik a szerződésben foglaltakon, vagyis olyan személyiségvonásokra is utal, amelyek az előzetes szerződésben nem kerültek szóba, akkor a tulajdonos kártérítést kérhet a grafológustól. Egészen konkrét példát említve mondhatjuk, hogy egy menedzser pályaalkalmasságánál túlterjeszkedést jelenthet a magán ill. intiméletére tett utalás.

 

Leszögezhetjük-e azt, hogy a grafológus ha körültekintően akar eljárni, akkor a kézírás elemzése előtt az elemzésre feljogosító nyilatkozatot szerzi be, szerződést köt az ügyféllel, amelyben még az elemzés pontos határait is tisztázzák, s csak ezután kezdi el a szakmai munkát.

 

Pontosan. Ez a grafológus, a kliens, és a megbízó védelmét egyaránt szolgálja. Egy tisztázott helyzetből kevésbé adódhatnak félreértések.

 

Publikáció esetén milyen szabályokat kell követnie a szakembernek?

 

Vegyük a szakkönyvek és az újságcikkek írásmintáinak publikációját. Amennyiben egy levélnek, egy hosszabb kézírásnak néhány sorát aláírás nélkül adja közre valaki, akkor ez jogszerű. Ilyen esetben nem ismerhető fel a kézírás tulajdonosa, nem sért tehát személyiségi jogokat. Amennyiben az aláírás is megjelenik, úgy belegyező nyilatkozat szükséges a tulajdonos részéről. Amennyiben az aláírás már nagy publicitást keltő módon megjelent, úgy nyilatkozatra nincs szükség. Művészek, politikusok, közéleti szereplést vállalók esetében egyértelmű, hogy a közfigyelem középpontjában vannak, és így sok olyat kényszerülnek elviselni, amit a hétköznapi ember nem.

 

A grafológusnak titoktartási kötelezettsége van. Baráti körben könnyen eldicsekedhet valaki egy-egy esettel, érdekes információval. Hogyan áll ehhez a jog?

 

Három szinten is megjelenik a titoktartási kötelezettség: létezik állami, szolgálati és magántitok. Mindhárom büntetőjogi kategória, nem árt tehát az óvatosság az információk átadását illetően. Azt gondolom, hogy igen sokrétűen beszélhetnénk még a grafológia és a jog viszonyáról.

 

Az elmondottakból láthatja, hogy érdekes jogi kérdések vetődnek fel. Meg kell jegyeznem, hogy a Polgári Törvénykönyv személyhez fűződő jogainak egyes tényállásai között a kézírással történt visszaélést a Ptk. önállóan nem nevesíti.

Köszönöm a beszélgetést a lap olvasói nevében is.