Fohász a kézírásért
W. Barna Erika: Fohász a kézírásért
Köszönjük Teremtőnk megszentelt ajándékodat: a beszélni és
írni tudás képességét.
Köszönjük az emberi szellem diadalait, a feledésbe hulló múltat
rögzítő írásjegyeinket.
Hálát adunk, hogy megszenvedett tapasztalatainkat, tudatformáló
felfedezéseinket nemzedékről nemzedékre hagyományozhatjuk,
kilépve a szűk tér- és időbeli korlátokból – a megismerés
egyre magasabb szintjeire jutva.
Hálát adunk, hogy magasabb rendű Énünkkel így is kapcsolatba
kerülve, ráláthatunk a betűtestekből kirajzolódó tükörképünkre,
megnyilvánult és rejtve maradt adottságainkra,
egyéni küldetésünkre, fényes és árnyékos lényrészeinkre.
Köszönjük a betűvetéseinkben felfedezhető, mozdulatainkat
vezérlő egyetemes energiákat.
Köszönjük, hogy a kézírás által is elénk tárod különbözőségeink
feletti azonosságainkat, halandó létünkkel való sorsküzdelmeinket,
és halhatatlan lényedben való összetartozásunkat.
Köszönjük, hogy tágas és változatos teret adtál nekünk az
írásjelek véget nem érő variációival, s megteremthetjük a toll
és papír nászából születő betűgalaxisunkat.
Urunk, Teremtőnk, ne hagyj minket kísértésben, segíts megszabadulni
az alkotó erőinket sorvasztó technikai függőségünktől.
Adj tiszta elmét, hogy ne tékozoljuk el a szellemi-lelki
növekedésünkhöz irányt mutató kézírásunkat, s ne cse437
réljük fel a falanszteri egyformasággal sokkoló, lélektelen jelekkel.
Kérünk, segíts, hogy kényelemszeretetünk, felpörgetett életmódunkból
fakadó türelmetlenségünk ne győzzön felettünk, s
legyen önfegyelmünk formálni betűinket – átadva magunkat
bensőnkből vezérlő mozdulatainknak.
Add, hogy újra és újra felfedezzük rögzített gesztusaink sokdimenziós
üzenetét, s értő szívvel fogadjuk ákombákomjaink
biztatásait és figyelmeztetéseit.
Add, hogy kusza írásképünkben, szabálytalanul ingadozó,
görcsösen araszoló vagy gyors tempóban vágtató sorainkban
felismerjük betegítő egyensúlyvesztéseinket, és gyógyító hitünket,
reményeinket, rejtett erőtartalékainkat.
Őrizd meg, mentsd meg időtlen időkre az elődeinkkel és utódainkkal
párbeszédre lehetőséget adó, lélektől lélekig ható
üzenetváltásainkat.
Áldásodat kérjük: ne hulljon ki a toll a kezünkből, s ne veszítsük
el saját képmásunkra formált, egyéni vonalainkból megalkotott,
a világegyetem végtelenségében egyedüli, egyszeri,
senki máséval fel nem cserélhető mikrokozmoszunkat.
Ámen
Erika W. Barna: Prière pour l’écriture
Créateur, nous te remercions ton cadeau sacré: la capacité de
parler et d’écrire.
Nous te remercions les triomphes de l’esprit humain, les
signes graphiques capables de conserver le passé.
Nous te sont reconnaissants que par l’écriture nous pouvons
transmettre nos expériences et découvertes transformantes
notre conscience de génération à génération – tout en sortant
des entraves du temps et de l’espace – en arrivant toujours à
des niveaux de plus en plus hauts de la cognition.
Nous te sont redevables que nous pouvons nous rattacher à
notre moi supérieur, remarquer notre image réfléchie dans les
lettres, découvrir nos qualités manifestes et cachées, notre
mission individuelle, les parties profondes lumineuses et
ombreuses de notre âme.
Grâce à toi nous pouvons découvrir les énergies universelles
qui guident nos mouvements graphiques.
Nous te demerons reconnaissants que par l’écriture aussi tu
nous présentes nos conformités cachées derrière nos
différences, les luttes inéluctables de l’être humain sujet à la
mort, ainsi que notre connexité dans ton être immortel.
Nous te bénissons que par les variations infinies des signes
graphiques tu nous a laissé la marge à créer notre galaxie de
lettres née des noces de la plume et du papier.
Seigneur, Dieu créateur, ne nous laisse pas entrer en tentation,
aide-nous à nous débarrasser de notre dépendance technique
qui nous atrophie nos forces créatives. Donne-nous l’esprit
lucide afin que nous ne gaspillions pas notre écriture qui
imprime la direction à notre évolution physique et spirituelle,
que nous ne l’échangions pas à des signes uniformes et
méchaniques, dépurvus d’âme.
Nous te prions à nous aider que nous ne soyons pas vaincus
par l’amour du confort, par l’impatience due de la vie
tourbillonnante, mais que nous ayons la maîtrise de soi à bien
former nos lettres en nous abandonnant aux gestes qui nous
guident de l’intérieure.
Amène-nous à toujours découvrir le message multidimensionnel
de nos gestes enregistrées et à accepter de bon
coeur les encouragements et avertissements de nos
griffonnages. Aide-nous à dévoiler nos déséquilibres dans les
signes confus, dans les lignes ondulantes, spasmodiques ou
galopantes, ainsi qu’à retrouver notre croyance curative, nos
espérances, nos réserves cachées.
Aide-nous à sauver pour toujours nos messages de l’âme à
l’âme qui rendent possible le dialogue avec nos ancêtres et
nos descendants.
Nous te prions la bénédiction que la plume ne tombe jamais
de nos mains, que nous ne perdions pas notre écriture formée
à notre visage, notre microcosme unique dans l’univers infini
qui ne peut pas être échangé à rien du tout.
Amen
(Fordította: Demeter Anikó)
Erika W. Barna : Prayer for handwriting
Almighty God, we thank you for your sacred gift: the ability
to speak and write.
We owe a debt of gratitude to you for the triumphs of the
human spirit and being able to put on record the history
falling into oblivion by means of characters.
We thank you for being able to impart our painfully achieved
experiences, our mind-shaping discoveries from generation to
generation through handwriting, thus transgressing the
confining bounds of space and time.
We are grateful to you for being able to get in touch with our
higher selves, to overlook our reflection outlined by the
bodies of our letters, our manifested and hidden abilities, our
personal mission, the bright and shadowy parts of our being.
Thank you for being able to discover in our handwriting the
universal energies guiding our movements.
Thank you for disclosing to us our unity beyond diversity in
this manner as well, the struggles of our destiny of mortal
beings and our interrelatedness in your immortal essence.
We gratefully acknowledge that you have given us ample and
diverse space by the endless variations of characters and that
we can create our galaxy of letters taking shape from the
nuptials of pen and paper.
Lord, keep us from temptation, help us free ourselves from
our technical dependency emaciating our creative energy.
Please give us a clear mind so that we wouldn’t waste our
handwriting that treasures our past, follows our conditions,
determines the course of our mental and spiritual growth and
we wouldn’t trade it for phalansterian uniformity, for
shocking, spiriteless signs.
Please help us, so that our love of comfort, our impatience
arising from our accelerated way of life wouldn’t triumph
over us, so as to be able to give ourselves to our movements
guiding us from within.
Give us the awareness to rediscover from time to time the
multidimensional message of our fixed gestures and the
ability to accept the encouragements and warnings of our
scrawls with a knowing heart.
Please give us the gift of discernment to recognize our
disturbances of equilibrium in our erratically vacillating,
convulsively spanning, rapidly galloping, disorderly lines and
our faith, hopes and internal reserves that heal them.
Preserve and save for time immemorial our exchanges
reaching from soul to soul, enabling a dialogue with our
predecessors and descendants.
We ask for your blessing, in order to prevent the pen from
dropping out of our hands and in order not to lose our
handwriting shaped in our likeness and our microcosm,
created from our personal signs, which is unique in the
endlessness of the universe and which cannot be mistaken for
anyone else’s. Amen (Fordította: Pallai Károly Sándor)
Gebet für die Handschrift
Wir danken Dir, dass Du uns mit der Fähigkeit des Sprechens
und des Schreibens begabt hast – uns über alle Lebewesen der
Erde hebend.
Wir danken Dir, dass wir unsere Deutung der sichtbaren und
verborgenen Welt mithilfe der Buchstaben zu Botschaften
formen können.
Wir danken Dir, dass wir die grossen Erkenntnisse des
menschlichen Geistes, die in Vergessenheit geratenen Entdeckungen
der Vergangenheit, durch Schriftzüge festhalten
können – auf eine immer höhere Stufe des Wissens kommend.
Wir sagen Dank, dass wir unsere durch Leiden erworbenen
Erkenntnisse, unsere Erfahrungen und Kenntnisse von der
Welt, durch das Schreiben von Generation zu Generation
überliefern können – die engen Schranken von Raum und Zeit
überwindend.
Wir sagen Dank, dass wir durch unsere Handschrift mit unserem
höheren Selbst in Verbindung kommen, dass wir auf unsere
innere Welt blicken können, unsere Spiegelung anschauen
können, die sich in den geschriebenen Buchstaben spiegelt
– unser geoffenbartes und verborgen gebliebenes Talent, unsere
individuelle Sendung, unsere hellen und dunklen Wesensglieder.
Wir danken Dir, dass du durch die selbstverständlichen Bekenntnisse
unserer Hand uns zu unserem Erwachen verhilfst,
zur Lösung unserer besonderen Lebensaufgabe – dem Rätsel
des eigenen Selbst.
Wir danken Dir, dass wir im Schreiben der Buchstaben unser
Individuelles anschauen können und zugleich die in den Bewegungen
verborgenen universalen Energien.
Wir danken Dir, dass Du uns bei aller Verschiedenheit unsere
Übereinstimmung zeigst, das verwandte Schicksalsringen im
sterblichen Sein und unsere Zugehörigkeit in deinem unsterblichen
Wesen.
Wir danken Dir, dass Du uns durch die unendliche Variationsmöglichkeit
der Schriftzeichen ein breites und vielfältiges
Feld gegeben hast, sodass wir mit der Vermählung von Feder
und Papier eine Buchstabengalaxis hervorbringen.
Herr, Unser Schöpfer, lass nicht zu, dass die uns mit einsamer
Gleichgültigkeit anstarrenden Maschinen uns unserer von Dir
erhaltenen Fähigkeiten berauben.
Gib uns klaren Verstand, damit wir unsere Vergangenheit
bewahren, unsere Entwicklungen festhalten, die zu einem
geistig-seelischen Wachstum richtungsweisende Handschrift
nicht verschwenden, und sie nicht mit seelenlos gereihten, mit
ihrer maskenhaften Uniformität schockierenden, leblosen
Zeichen verwechseln.
Lass uns nicht in der Versuchung, hilf, uns von der technischen
Abhängigkeit zu befreien, die unsere schöpferischen
Kräfte aufzehrt. Hilf uns, dass unsere Liebe zur Bequemlichkeit,
unsere Ungeduld, die von unserem aufgewirbelten Leben
kommt, nicht über uns siegen, damit wir widerstehen
können, die Gefahr rechtzeitig erkennen, die unserer Handschrift
droht. Sei uns Selbstdisziplin gegeben, um die Buchstaben
schön zu formen, uns den von innen heraus leitenden
Bewegungen hingebend.
Gib uns, dass wir die mehrdimensionale Botschaft unserer
fixierten Gesten, den Abdruck unseres individuellen Wesens
wieder von neuem entdecken, und mit verständnisvollem
Herzen die Aufmunterung und Mahnung in unserem Gekritzel
bemerken. Gib uns, dass wir unsere wirren Linien, unsere
unregelmässig schwankenden, krampfhaft kriechenden oder
in raschem Tempo reitenden Zeilen, unseren ungesunden
Gleichgewichtsverlust entdecken, aber auch unseren heilenden
Glauben, unsere Hoffnungen und verborgenen Kraftreserven.
Hilf uns, dass unsere in Jahrtausenden ausgearbeitete Fähigkeit
zu schreiben nicht in Vergessenheit gerät, bewahre, rette
für zeitlose Zeiten unseren Austausch von Botschaften, der
den Dialog mit Vorfahren und Nachkommen ermöglicht –
Seele zu Seele.
Seien alle unsere Bewegungen geheiligt! Wir bitten um deinen
Segen, damit uns die Feder nicht aus der Hand fällt, damit
wir unsere geformte Handschrift, unser Abbild, unseren Mikrokosmos
nicht verlieren, der aus individuellen Schriftzeichen
geschaffen, in der Unendlichkeit des Universums einzigartig
und unverwechselbar ist.
Amen.