Fohász a kézírásért

W. Barna Erika: Fohász a kézírásért

Köszönjük Teremtőnk megszentelt ajándékodat: a beszélni és

írni tudás képességét.

Köszönjük az emberi szellem diadalait, a feledésbe hulló múltat

rögzítő írásjegyeinket.

Hálát adunk, hogy megszenvedett tapasztalatainkat, tudatformáló

felfedezéseinket nemzedékről nemzedékre hagyományozhatjuk,

kilépve a szűk tér- és időbeli korlátokból – a megismerés

egyre magasabb szintjeire jutva.

Hálát adunk, hogy magasabb rendű Énünkkel így is kapcsolatba

kerülve, ráláthatunk a betűtestekből kirajzolódó tükörképünkre,

megnyilvánult és rejtve maradt adottságainkra,

egyéni küldetésünkre, fényes és árnyékos lényrészeinkre.

Köszönjük a betűvetéseinkben felfedezhető, mozdulatainkat

vezérlő egyetemes energiákat.

Köszönjük, hogy a kézírás által is elénk tárod különbözőségeink

feletti azonosságainkat, halandó létünkkel való sorsküzdelmeinket,

és halhatatlan lényedben való összetartozásunkat.

Köszönjük, hogy tágas és változatos teret adtál nekünk az

írásjelek véget nem érő variációival, s megteremthetjük a toll

és papír nászából születő betűgalaxisunkat.

Urunk, Teremtőnk, ne hagyj minket kísértésben, segíts megszabadulni

az alkotó erőinket sorvasztó technikai függőségünktől.

Adj tiszta elmét, hogy ne tékozoljuk el a szellemi-lelki

növekedésünkhöz irányt mutató kézírásunkat, s ne cse437

réljük fel a falanszteri egyformasággal sokkoló, lélektelen jelekkel.

Kérünk, segíts, hogy kényelemszeretetünk, felpörgetett életmódunkból

fakadó türelmetlenségünk ne győzzön felettünk, s

legyen önfegyelmünk formálni betűinket – átadva magunkat

bensőnkből vezérlő mozdulatainknak.

Add, hogy újra és újra felfedezzük rögzített gesztusaink sokdimenziós

üzenetét, s értő szívvel fogadjuk ákombákomjaink

biztatásait és figyelmeztetéseit.

Add, hogy kusza írásképünkben, szabálytalanul ingadozó,

görcsösen araszoló vagy gyors tempóban vágtató sorainkban

felismerjük betegítő egyensúlyvesztéseinket, és gyógyító hitünket,

reményeinket, rejtett erőtartalékainkat.

Őrizd meg, mentsd meg időtlen időkre az elődeinkkel és utódainkkal

párbeszédre lehetőséget adó, lélektől lélekig ható

üzenetváltásainkat.

Áldásodat kérjük: ne hulljon ki a toll a kezünkből, s ne veszítsük

el saját képmásunkra formált, egyéni vonalainkból megalkotott,

a világegyetem végtelenségében egyedüli, egyszeri,

senki máséval fel nem cserélhető mikrokozmoszunkat.

Ámen

 

Erika W. Barna: Prière pour l’écriture

Créateur, nous te remercions ton cadeau sacré: la capacité de

parler et d’écrire.

Nous te remercions les triomphes de l’esprit humain, les

signes graphiques capables de conserver le passé.

Nous te sont reconnaissants que par l’écriture nous pouvons

transmettre nos expériences et découvertes transformantes

notre conscience de génération à génération – tout en sortant

des entraves du temps et de l’espace – en arrivant toujours à

des niveaux de plus en plus hauts de la cognition.

Nous te sont redevables que nous pouvons nous rattacher à

notre moi supérieur, remarquer notre image réfléchie dans les

lettres, découvrir nos qualités manifestes et cachées, notre

mission individuelle, les parties profondes lumineuses et

ombreuses de notre âme.

Grâce à toi nous pouvons découvrir les énergies universelles

qui guident nos mouvements graphiques.

Nous te demerons reconnaissants que par l’écriture aussi tu

nous présentes nos conformités cachées derrière nos

différences, les luttes inéluctables de l’être humain sujet à la

mort, ainsi que notre connexité dans ton être immortel.

Nous te bénissons que par les variations infinies des signes

graphiques tu nous a laissé la marge à créer notre galaxie de

lettres née des noces de la plume et du papier.

Seigneur, Dieu créateur, ne nous laisse pas entrer en tentation,

aide-nous à nous débarrasser de notre dépendance technique

qui nous atrophie nos forces créatives. Donne-nous l’esprit

lucide afin que nous ne gaspillions pas notre écriture qui

imprime la direction à notre évolution physique et spirituelle,

que nous ne l’échangions pas à des signes uniformes et

méchaniques, dépurvus d’âme.

Nous te prions à nous aider que nous ne soyons pas vaincus

par l’amour du confort, par l’impatience due de la vie

tourbillonnante, mais que nous ayons la maîtrise de soi à bien

former nos lettres en nous abandonnant aux gestes qui nous

guident de l’intérieure.

Amène-nous à toujours découvrir le message multidimensionnel

de nos gestes enregistrées et à accepter de bon

coeur les encouragements et avertissements de nos

griffonnages. Aide-nous à dévoiler nos déséquilibres dans les

signes confus, dans les lignes ondulantes, spasmodiques ou

galopantes, ainsi qu’à retrouver notre croyance curative, nos

espérances, nos réserves cachées.

Aide-nous à sauver pour toujours nos messages de l’âme à

l’âme qui rendent possible le dialogue avec nos ancêtres et

nos descendants.

Nous te prions la bénédiction que la plume ne tombe jamais

de nos mains, que nous ne perdions pas notre écriture formée

à notre visage, notre microcosme unique dans l’univers infini

qui ne peut pas être échangé à rien du tout.

Amen

(Fordította: Demeter Anikó)

 

 

 

 

Erika W. Barna : Prayer for handwriting

Almighty God, we thank you for your sacred gift: the ability

to speak and write.

We owe a debt of gratitude to you for the triumphs of the

human spirit and being able to put on record the history

falling into oblivion by means of characters.

We thank you for being able to impart our painfully achieved

experiences, our mind-shaping discoveries from generation to

generation through handwriting, thus transgressing the

confining bounds of space and time.

We are grateful to you for being able to get in touch with our

higher selves, to overlook our reflection outlined by the

bodies of our letters, our manifested and hidden abilities, our

personal mission, the bright and shadowy parts of our being.

Thank you for being able to discover in our handwriting the

universal energies guiding our movements.

Thank you for disclosing to us our unity beyond diversity in

this manner as well, the struggles of our destiny of mortal

beings and our interrelatedness in your immortal essence.

We gratefully acknowledge that you have given us ample and

diverse space by the endless variations of characters and that

we can create our galaxy of letters taking shape from the

nuptials of pen and paper.

Lord, keep us from temptation, help us free ourselves from

our technical dependency emaciating our creative energy.

Please give us a clear mind so that we wouldn’t waste our

handwriting that treasures our past, follows our conditions,

determines the course of our mental and spiritual growth and

we wouldn’t trade it for phalansterian uniformity, for

shocking, spiriteless signs.

Please help us, so that our love of comfort, our impatience

arising from our accelerated way of life wouldn’t triumph

over us, so as to be able to give ourselves to our movements

guiding us from within.

Give us the awareness to rediscover from time to time the

multidimensional message of our fixed gestures and the

ability to accept the encouragements and warnings of our

scrawls with a knowing heart.

Please give us the gift of discernment to recognize our

disturbances of equilibrium in our erratically vacillating,

convulsively spanning, rapidly galloping, disorderly lines and

our faith, hopes and internal reserves that heal them.

Preserve and save for time immemorial our exchanges

reaching from soul to soul, enabling a dialogue with our

predecessors and descendants.

We ask for your blessing, in order to prevent the pen from

dropping out of our hands and in order not to lose our

handwriting shaped in our likeness and our microcosm,

created from our personal signs, which is unique in the

endlessness of the universe and which cannot be mistaken for

anyone else’s. Amen       (Fordította: Pallai Károly Sándor)

Gebet für die Handschrift

Wir danken Dir, dass Du uns mit der Fähigkeit des Sprechens

und des Schreibens begabt hast – uns über alle Lebewesen der

Erde hebend.

Wir danken Dir, dass wir unsere Deutung der sichtbaren und

verborgenen Welt mithilfe der Buchstaben zu Botschaften

formen können.

Wir danken Dir, dass wir die grossen Erkenntnisse des

menschlichen Geistes, die in Vergessenheit geratenen Entdeckungen

der Vergangenheit, durch Schriftzüge festhalten

können – auf eine immer höhere Stufe des Wissens kommend.

Wir sagen Dank, dass wir unsere durch Leiden erworbenen

Erkenntnisse, unsere Erfahrungen und Kenntnisse von der

Welt, durch das Schreiben von Generation zu Generation

überliefern können – die engen Schranken von Raum und Zeit

überwindend.

Wir sagen Dank, dass wir durch unsere Handschrift mit unserem

höheren Selbst in Verbindung kommen, dass wir auf unsere

innere Welt blicken können, unsere Spiegelung anschauen

können, die sich in den geschriebenen Buchstaben spiegelt

– unser geoffenbartes und verborgen gebliebenes Talent, unsere

individuelle Sendung, unsere hellen und dunklen Wesensglieder.

Wir danken Dir, dass du durch die selbstverständlichen Bekenntnisse

unserer Hand uns zu unserem Erwachen verhilfst,

zur Lösung unserer besonderen Lebensaufgabe – dem Rätsel

des eigenen Selbst.

Wir danken Dir, dass wir im Schreiben der Buchstaben unser

Individuelles anschauen können und zugleich die in den Bewegungen

verborgenen universalen Energien.

Wir danken Dir, dass Du uns bei aller Verschiedenheit unsere

Übereinstimmung zeigst, das verwandte Schicksalsringen im

sterblichen Sein und unsere Zugehörigkeit in deinem unsterblichen

Wesen.

Wir danken Dir, dass Du uns durch die unendliche Variationsmöglichkeit

der Schriftzeichen ein breites und vielfältiges

Feld gegeben hast, sodass wir mit der Vermählung von Feder

und Papier eine Buchstabengalaxis hervorbringen.

Herr, Unser Schöpfer, lass nicht zu, dass die uns mit einsamer

Gleichgültigkeit anstarrenden Maschinen uns unserer von Dir

erhaltenen Fähigkeiten berauben.

Gib uns klaren Verstand, damit wir unsere Vergangenheit

bewahren, unsere Entwicklungen festhalten, die zu einem

geistig-seelischen Wachstum richtungsweisende Handschrift

nicht verschwenden, und sie nicht mit seelenlos gereihten, mit

ihrer maskenhaften Uniformität schockierenden, leblosen

Zeichen verwechseln.

Lass uns nicht in der Versuchung, hilf, uns von der technischen

Abhängigkeit zu befreien, die unsere schöpferischen

Kräfte aufzehrt. Hilf uns, dass unsere Liebe zur Bequemlichkeit,

unsere Ungeduld, die von unserem aufgewirbelten Leben

kommt, nicht über uns siegen, damit wir widerstehen

können, die Gefahr rechtzeitig erkennen, die unserer Handschrift

droht. Sei uns Selbstdisziplin gegeben, um die Buchstaben

schön zu formen, uns den von innen heraus leitenden

Bewegungen hingebend.

Gib uns, dass wir die mehrdimensionale Botschaft unserer

fixierten Gesten, den Abdruck unseres individuellen Wesens

wieder von neuem entdecken, und mit verständnisvollem

Herzen die Aufmunterung und Mahnung in unserem Gekritzel

bemerken. Gib uns, dass wir unsere wirren Linien, unsere

unregelmässig schwankenden, krampfhaft kriechenden oder

in raschem Tempo reitenden Zeilen, unseren ungesunden

Gleichgewichtsverlust entdecken, aber auch unseren heilenden

Glauben, unsere Hoffnungen und verborgenen Kraftreserven.

Hilf uns, dass unsere in Jahrtausenden ausgearbeitete Fähigkeit

zu schreiben nicht in Vergessenheit gerät, bewahre, rette

für zeitlose Zeiten unseren Austausch von Botschaften, der

den Dialog mit Vorfahren und Nachkommen ermöglicht –

Seele zu Seele.

Seien alle unsere Bewegungen geheiligt! Wir bitten um deinen

Segen, damit uns die Feder nicht aus der Hand fällt, damit

wir unsere geformte Handschrift, unser Abbild, unseren Mikrokosmos

nicht verlieren, der aus individuellen Schriftzeichen

geschaffen, in der Unendlichkeit des Universums einzigartig

und unverwechselbar ist.

Amen.