Részletek
W. Barna Erika: Kőrösi Csoma Sándor, a szellemi őshaza felfedezője
(Kőrösi Csoma Sándor személyisége és munkássága grafológus szemmel)
Teljes tanulmány: Stádium, 2012/2.
“Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében” (Sírfelirat – Széchenyi István) “rátalált a szellemi őshazára, megérkezett, ahova elindult, és a Dardzsilingben véget ért útjának egész nemzethez szóló örök példázata van.”
“Az 1819-ből származó írásminta sodró dinamikája nem meglepő (…), a kézírás is megerősíti azt a hatalmas lendületet, elszántságot és megállíthatatlan célkövetést, amit az életrajza alapján tudunk Csomáról. Ha energiaáramlásként értelmezzük a kézírást, akkor rendkívüli intenzitást, impulzivitást látunk, feltartóztathatatlan előrehaladást. Ha az írómozdulatokat “egyéni kottaként” olvassuk, akkor mintha egy induló lüktető dallamát hallanánk. A nagy kilengésű betűk megállíthatatlanul “menetelnek”, szinte kiapadhatatlan lelki erőforrást tükrözve (…) feltűnik az íráskép életteli gazdagsága. (…) egy tüzes, lánglelkű férfit látunk, aki ha már tudja mit akar, akkor indulni kész. Mindez nem társul felületességgel, elhamarkodott döntésekkel. Az önfegyelem és mélyre hatoló gondolkodás révén felelősséggel tud döntést hozni, látja a veszélyeket, de küzdeni kész, hogy nemes céljait követni tudja. Az emelkedettség, a pátosz egész lényének meghatározó jellemzője, ebből fakadt áldozatkészsége, önodaadottsága, ami a nemzeti önazonosság megteremtéséért való szent ügyben testesült meg.”
“A következő írásminta 1829-ben, Kanamban készült, és (…) egy újjászületett embert mutat. Az előző írás mozgalmasságához képest megtisztulást látunk (…), még magasabb tudatszintre jutást, fejlett spiritualitást (…) Az előző korszakban hangsúlyosabb volt a külső világ, az 1929-es kézírás alapján (…) Isten közeli, megszentelt állapot ez. Egységélményt láthatunk a kézírásból: a szellemi-lelki és testi síkok fedésben vannak, Kőrösi Csoma Sándor világképében minden a helyén van (…) Az írás kisméretű, rendkívül koncentrált, ami fizikai szinten a testi szükségletek minimalizálását jelenthette, lelki szinten a belső békét, derűt, és önfegyelmet, szellemi szinten a dolgok mélyére látást, nagy koncentrációt és bölcsességet. Mondhatni ez olyan csúcsállapot, amely az emberi lehetőségek végső állapota: a teremtett világ törvényeit tisztán látó és értő embert jelez a kézírás – aki egységben látja a világmindenséget. Az őshaza kutató a mulandó fizikai világ és az örökkévalóság határán él, láthatóan a földi világ múló értékei nem hívogatják, az igazi értékek felé fordul. Olyan ez, mint egy médiumi írás, az áldozatvállalás ajándékaként kikristályosult állapot, a szellemi-lelki emelkedettségbe jutott ember írása. (…) harmónia, létöröm, az alkotómunka eufóriája, a megérkezett ember bensőségessége látható, nagy valószínűséggel a szanszkrit és tibeti szent iratok hatása ez. (…) a 20 nyelven beszélő tudós igen mélyen belülről, a témával azonosulva fordíthatta ezeket az iratokat, ami beavatásélményt jelenthetett, és ez hozta a nagy változást a lényében. Termékeny talajra talált benne mindaz, amit olvasott és fordított, hiszen már az iratok olvasása előtt is fejlett spiritualitással rendelkezett, mondhatjuk, felkészült és méltó volt arra, hogy a világ első tibetológusaként összekapcsolja Keletet és Nyugatot.”
“1840-es kézírása (…) zaklatottabb képet mutat (…), a korábban jelzett érrendszeri betegség súlyosbodására utal. (…) Fizikai szinten testi meggyötörtség látható, a vitális energiák jelentősen csökkentek (…) Segélykérő jeleket ad le az írás, amelyek a lelki egyensúlyáért drámai küzdelmet vívó ember tudattalan megnyilatkozásai.”
“Kőrösi munkásságának csodája és máig ható üzenete, hogy bár a földi világban kezdte kutatását, a szent írások tanulmányozásával végül a szellemi világba jutott el a magyar őshaza keresése során. Munkássága a legteljesebb sikertörténet, üzenetét megérteni és követni pedig mindannyiunk feladata és felelőssége.”